Akár hisszük, akár nem mindenki szemüveges. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy mindenkinek látható szemüveg van, de képletesen megfogalmazva bizony minden ember szemüveget hord, sőt néhány embernek még szemellenzője is van hozzá. Mit is jelent ez?
A valóság felfogását többféle szemüvegen keresztül tudjuk befogadni. Először is ott van, az a szemüveg, amit amolyan „a családunk” szemüvegének nevezhetünk. Ezen keresztül vizsgálja a mi szűk családunk a világot, azaz az édesapánk, az édesanyánk, és a testvéreink, de valószínűleg ezt a szemüveget hordták a nagyszüleink is. Az alap szemüvege a családunk minden tagjának nagyjából ugyan az. Ha az életünk során, csak a szokásos rutin szerint élünk, úgy, hogy közben nem szánunk időt arra, hogy bizonyos családból hozott eszméket, gondolatokat, mintákat felülvizsgáljunk, akkor ez a szemüveg gyakorlatilag kisebb módosításokkal, de rajtunk marad életünk végéig, és ezt adjuk át gyermekeinknek és unokáinknak. Sokszor az ember életét ez a családi szemüveg, azaz a családból hozott gondolkodási keret teszi boldogtalanná. Ráadásul, ha a szemüveglencsét nem takarítjuk, akkor a valósággal kapcsolatban csak egy belső kép apján fogunk döntéseket hozni. Aki igazi, kézzel fogható valóságos szemüveget visel az tudja igazán, hogy milyen zavaró, ha nem lát át rendesen a szemüvegén, persze olyanok is akadnak, akik a piszkos lencséhez hozzászokva élnek. Hogy is kell ezt érteni! Sokszor a családunk olyan mintát ad át, arra tanítanak, ami behatárolja lehetőségeinket és ezáltal sikereinket. Ez nem tudatos, mert ha az lenne, akkor valószínűleg senki nem tenne így, ez egy amolyan nem tudatos program. Mondok erre egy példát, tegyük fel, hogy édesapánk mindig azt vallotta és hangoztatta egész élete során, hogy csak nagyon kemény munka árán kerülhet kenyér az asztalra – ő ezt annak idején a saját apjától tanulta. Gyerekként, kamaszként és felnőttként ezt sokat hallva ezt elhisszük, így e szerint fogunk élni, mert mi is ezt gondoljuk – sokszor ez tudat alatt fut, mert mint említettem program – hacsak nem kezdünk ebben kételkedni és nem vizsgáljuk felül, hogy valóban így van-e. Ha hiszünk neki, akkor valószínűleg mi is csak kemény és sok munka árán tudjuk éppen csak a betevőt előteremteni. Ha viszont ebben elkezdünk kételkedni, mert levesszük a családunk szemüvegét és felteszünk egy másikat, akkor már elképzelhető, hogy rájövünk arra, hogy ez lehet, nem is így van, azaz van ilyen is, de nekem ezzel nem feltétlenül kell egyetértenem, mi több nem ez alapján kell pénzt keresnem. Ugyanis nézzük csak meg, vannak olyan emberek, akiknek nem kell nagyon keményen dolgozni azért, hogy meglegyen a betevőjük. Vannak olyanok, akik igen keményen dolgoznak, és nagyon gazdaggá válnak, és nem csak a betevőre elég a pénzük. Illetve léteznek olyanok is, akik keveset dolgoznak, és ennek ellenére sokat keresnek.
Mint említettem, többfajta szemüveg létezik. Vannak az egyéb szemüvegek, amik rájönnek a mi családi szemüvegünkre, azaz dupla, tripla vagy még többszörösebb szemüvegesek leszünk. Ilyen lehet egy olyan pedagógus romboló kijelentése, ami alapján, mi „butának és semmirekellő”-nek hisszük magunkat, vagy egy olyan rokon, aki mindig azt mondta, hogy „milyen rossz ez a gyerek”. Az ilyen „beszólások” az ember életét örökre leláncolva tudják tartani a lehetőségektől, és a valós, jó képességeinek a kiaknázásától.
Ki lehet alakítani a mi egyedi és saját szemüvegünket, aminek hatására a régi láncokat, merev gondolkodási kereteket lebontva a lehetőségeket meglátva lehet tudatosan szárnyalni. Akik nagyon mereven gondolkodnak, azoknak még a szemellenzőjükkel is le kell ahhoz számolniuk, hogy jobbra, balra is tudjanak tekinteni és megláthassák az igazi perspektívát.
A lényeg az, hogy, ha észreveszünk egy nekünk nem annyira tetsző gondolatot, ami mindig ott motoszkál bennünk és már mi magunk is unjuk, vagy azt érezzük, hogy nekünk lehetne jobb és boldogabb is az életünk, akkor vizsgáljuk meg, hogy az, amit otthonról hozunk a pénzzel, házassággal, családdal, barátsággal, munkával, egészséggel, saját magunkkal stb. kapcsolatban vagy esetleg a szomszéd nénitől, tanártól, rokontól kaptuk “kellemes vélemény”-ként az valóban csak úgy lehet, ahogy ők azt tanították, mondák? Ha találunk más alternatívát is, akkor az már az első siker, mert felismertük, hogy lehetne másképp is, és ha számunkra elég vonzó, akkor motivációnkat beindítva képesek leszünk érte tenni egy más gondolati megközelítésből.