Leszámolás a panaszkodással

Ma nemcsak Magyarországon, de a világ minden pontján lehet valamilyen negatív körülményre panaszkodni. A reggeli tömegközlekedésre, a dráguló élelmiszerekre, a nem túl gyorsan zöldre átváltó közlekedési lámpákra, a UPC akadozására, az időjárásra, a gyorsabban kimerülő alkáli elemekre stb. egyszerűen mindenre. Tegye fel a kezét az, aki el szokott azon gondolkodni, hogy mivel kapcsolatban panaszkodik. Nem látok elég kezet, ez most vagy azt jelenti, hogy senki nem mer jelentkezni, vagy nem szoktak kitóduló verbális kommunikációjuk előtt elgondolkodni. Sajnos a megfigyeléseim azt mutatják, hogy az emberek rutin szerint beszélnek, hamarabb, minthogy a beszédük tartalmán elgondolkodnának.

Tehát, ha valaki ebben „a hamarabb beszélek, mint kellene” problémában szenved, akkor mielőtt érezné, hogy jön a panasz vagy a negatív beszéd, számoljon el gyorsan háromig és kérdezze meg magától: Tudok ezen a dolgon változtatni, vagy sem? Van ráhatásom? Ha most ezzel kapcsolatban kinyitom a számat, attól jobb lesz nekem?

A legtöbb válasz a NEM szó mellett szokott elhangozni, azaz olyan dolgokon panaszkodunk, amire nincsen közvetlen ráhatásunk, tőlünk független körülmények.

Egy dolog viszont nem tőlünk független, az pedig a saját gondolkodásunk. És az, hogy mi milyen gondolkodást választunk, mire helyezzük a fókuszt.

Megfigyeléseim alapján sokan úgy vélik, hogy, ha valamivel kapcsolatban fűnek-fának panaszkodnak , akkor attól nekik jobb lesz. Igen, ebben van ráció, mert, ha valami nagyon aggaszt, azt érdemes elmondani valakinek – egy kiválasztott személynek – hogy a feszültségünket csökkentsük, de nem érdemes rajta órákat, napokat rágódni, mert csak maradunk ugyanabban a gondolati vájatban, ami nem vezet sehová. Nézzünk erre egy példát a bakelitek korából! Ha megakad a lemez továbbtesszük a tűt, mert megakadva nem élvezetes a hanganyag. Ha nálunk is megakad a lemez hosszútávon garantáltan élezhetetlenné válnak napjaink.

Ha észrevesszük, hogy mi is sokat panaszkodunk az általunk nem befolyásolható körülményekre, akkor kezdjünk el kommunikációs technikánkra figyelni és, ha használjuk a fentebb leírt gyakorlatot, akkor egy idő múlva hamarabb fogjuk észrevenni a negatív hullámot.

Másik lehetőség a változtatásra. Amikor elkezdek olyan dologra panaszkodni, amire nincs ráhatásom, akkor az nekem 100 Ft-ba fog kerülni, de lehet 200 Ft, vagy egy ezres. Úgy kell gyűjteni a pénzt, hogy legyen annak egy külön befőttes üvege, ládája, vagy bármilyen gyűjtésre alkalmas eszköze. Ha valaki most annak örülne, hogy ez milyen jófajta spórolási technika, akkor van egy rossz hírem. Ennek az összegét év végén karitatív célokra kell elküldeni, vagy odaadni. Tehát nem marad nálunk. Amolyan bünti nekünk, ajándék másnak. De higgyük el, hogy hosszútávon ez számunkra is kamatostul meg fog térülni. Nyilván ajándékozni jó, de a cél az lenne, hogy leszámoljunk a körülményekből adódó panaszkodásra. A válasz ugyanis bennünk van, abban, hogy mi hogyan akarunk vélekedni egy adott helyzetről és mit akarunk abban meglátni.

Változz abba az irányba, hogy te is sikeres légy rovatunk 3. gyöngyszemét lehetett most itt elolvasni. Az első kettőt a Facebookon tettük közre a Win-Win Life Coach Tanfolyami Kézikönyv hivatalos oldalán (2013. dec 4-5.)