Jogok a boldog életre, avagy mindenki egyenlő

A mai hétvége előtt az egyenlőségről lesz szó. Manapság vannak, akik tudják, hogy mindenki egyenlő, valaki pedig azt hiszi, hogy ez csak mesebeszéd, amúgy, meg nem így van!

Én onnan szeretnék elindulni, hogy mindenkinek joga van arra, hogy éljen, mert megszületett. Ez tény. Tehát, ha mindenki kapott egy életet, akkor ugyan azokat a jogokat is az élettel együtt megkapta, mint a szomszédja, a főnöke, vagy az a gazdag ember, akire annyira felnéz. Ha tehát neki is annyi joga van az élethez, mint bárki másnak, akkor ő is lehet boldog, sikeres, egészséges, gazdag, szerethető, szerető, elismert stb.

Mégis, akkor hogy lehet, hogy, ha mindenki egyenlő, és mindenkit ugyanazok a jogok megilletnek, hogy az egyik ember sikeresebb lesz a másik pedig éppen csak megél?!

Úgy, hogy a sikeres ember máshogy gondolkodik és ezáltal másképp cselekszik. Minden fejben dől el, azon, hogy mi mit vagyunk képesek és hajlandóak gondolni saját magunkkal és ezáltal életünkkel kapcsolatban, azaz mire tudunk magunkban jogot formálni!

Ha valaki tisztában van azzal, hogy neki is joga van a sikerre, arra, hogy ő is mondjuk boldog párkapcsolatra találjon, vagy csak szimplán kimondhassa a NEM-et és érvényesítse igényét, akkor már egy sokkal jobb helyzetbe fog kerülni.

De hogyan?

A recept pofon egyszerűnek tűnik, de dolgozni kell rajta, mert az ember olykor-olykor megrogy és elveszti a hitét.  Nos, a megoldás a pozitív gondolkodás. Ha valaki pozitív gondolatokat táplál az életével kapcsolatában, akkor azok a gondolatok kihatással lesznek az egész életére és nem csak arra, amit fejben gondol, hanem a valós, fizikálisan megnyilvánuló életére is. Például: Ha én azt gondolom, hogy „nekem ez nem fog sikerülni”, sőt mi több ezt még hangosan ki is mondom, akkor mi fog történni?
Elöljáróban csak halkan merem megsúgni, hogy nem az, amire titkon vágyik! Lehet, hogy ezt a kijelentést valaki csak azért mondja, mert nem akar nagyképűnek tűnni, vagy azért, mert tényleg nem érzi rá magát arra képesnek. De bármit is gondoljon a kettő közül az az eredmény szempontjából teljességgel lényegtelen, mert biztos, hogy azt a bizonyos dolgot nem lesz képesek 80%-ban sem, de még 50%-ban sem teljesíteni.
 
Tegyük fel a kérdést! Ha valaki már eleve rosszat gondol saját magáról, akkor mitől, kitől és hogyan várja a sikert? Ezen mindenki gondolkodjon el, ha esetleg nem lenne pozitív a gondolkodása!

Miért van az, hogy a negatív gondolatok hátráltatják a sikert és a boldogságot?

Mert nem hittük el magunkról, hogy meg tudjuk tenni, hogy el tudjuk érni azt a dolgot, illetve túl szerények voltunk ahhoz, hogy ebben részesüljünk. Ezeket is mind a jogok listája alá tudjuk beszúrni. Azaz, ha jogom van boldognak lenni, és ezt meggyőződéssel tudom, akkor pozitívan fogok ezzel kapcsolatban vélekedni, ugyanis ezen a pályán fognak mozogni gondolataim. Ha valaki dacból és nem a hitéből fakadóan gondolja mindezt, akkor bár igaz, hogy a jogokat hangoztatja, de nem azt a jogot, ami a valódi életigenlésből és a jóakartból fakad.

Miért lehet hátráltató tényező, ha valaki túl szerény?

Nem baj, ha valaki szerény! De ha valaki túlszerénykedi az életét, sőt az élete ellen szerénykedik, akkor azt fog történni, hogy ő a szerénysége miatt fog kellemetlen helyzetekbe kerülni önmaga előtt. Ha valaki túl szerény annak viselkedése azt sugallhatja, hogy „neki a rossz is jó, beérem a kevesebbel” ugyanis a környezete fel sem fogja tételezni azt, hogy ő is vágyik a jobbra és a szebbre.  A szerény ember az én megfigyelésem alapján mindig nagyon jó képességű, de nem tudja magáról elhinni, hogy milyen jó is valójában. Ha ez nem így lenne, akkor vállalná önmagát és merné igazán megmutatni képességeit.  A túl szerény ember lesz az, aki nem fogja érteni, hogy miért nem őt léptetik előre, mikor ő teljességgel a legjobban és a legmaximálisabban végzi a munkáját és vele soha sincsen semmi gond.

A szerény viselkedésnek létezik egy olyan formája is, amikor mások elvárása miatt leszünk szerények, és nem a saját, valós szükségletünk alapján.  Amikor mások kedvéért szerénykedünk, akkor mindig kérdezzük meg magunktól! Mivel tudnak ők azért kárpótolni, hogy én nekem szerényen kell a helyzeteket állnom, hogy nem tudom átadni magam az igazi élvezetnek, boldogságnak,  és életigenlésnek? Valószínűleg semmivel. Tehát más kedvéért nem érdemes szerénykedni, csak akkor, ha mi tényleg így érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Jogok, jogok, jogok….

Sok ember azért tudja csak kevesebbre vinni, mert azt hiszi, hogy neki gyakorlatilag az életéhez is külön engedélyre van szükség. Pedig ez sem igaz. Ha már itt vagyunk a Földön, akkor biztos, hogy van engedélyünk. Ha pedig van engedélyünk, akkor jogunk is van arra, hogy jót és jól gondoljunk magunkról és helyzetünkről és boldogok legyünk.

Sokan nem ismerik fel negatív gondolkodásukat, ami a sikerük, vagy a boldog párkapcsolatuk útjában áll, pedig ezeket könnyen be lehet definiálni. Vegyünk egy példát: valaki azon sopánkodik, hogy „neki soha nem lesz jó párkapcsolata”. Ezt a mondatot fordítsuk le a jogok szintjére. Ez az ember ezzel a kijelentésével, azt sugalmazza saját magának, sőt lehet, hogy még környezetének is, hogy neki nincs joga egy jó kapcsolatra. Ez úgy hangzik, mintha kérvényt kellene küldeni valahova, ahol majd azt elbírálják, de a kérvényre jövő pozitív választ már előre tudja, hogy soha nem fogja megkapni és ezért inkább be sem adja a kérvényt. Pedig, ha hisszük, ha nem az élet nem ennyire kegyetlen, hogy hatalmas szervekhez rohangálva kelljen kérvényeket benyújtani a jó élet reményében. Ez nem így működik.
Az emberi gondolkodás maga a szerv, akinek be kell nyújtani a kérvényt! Mivel magunknak jót akarunk, ezért ezt meg is kellene kapnunk, de van úgy, hogy nem jövünk rá, hogy csak ennyi az egész, vagy az hisszük, hogy ez nem rajtunk múlik. Mintha sokan úgy tekintenének az életre, mint egy szerencsejátékra. Ha mázlim van, akkor bejön és itt lesz a kánaán, ha pedig nem, akkor rossz életem lesz és kész. Az élet nem ennyire végletes és nem ennyire fekete-fehér. Nagyon színes és nagyon változatos. A jó reménye az ehhez társuló valódi pozitív gondolkodás és abból fakadó pozitív cselekvés  mind azt mutatják, hogy a boldogság igazán HOMEMADE, azaz házilag készíthető, nem kell hozzá mástól engedély rá, csak saját magunktól.

Mindenkinek joga van az életre, és mindenkinek joga van a boldogságra. De ezt a jogot nekünk kell saját magunknak megadni, ezt mástól nem várhatjuk. Ha mi nem adunk magunknak jogot arra, hogy boldogok legyünk, akkor nem is leszünk azok.

A mostani hétvége még december előtt jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, hogy miről gondoljuk azt, hogy „ahhoz nekem nincsen jogom”. Ha valaki rájön arra, hogy mik azok a gondolatok, amik őt korlátozzák, amire ő saját magának nem tud valamiért jogot adni, akkor el kell kezdeni azzal szépen lassan foglalkozni, hogy ezek az akadályok lebontásra kerüljenek. Persze, csak akkor, ha valóban szeretné a változást! Döntési szabadságunk is van, ezt sem szabad elfelejteni!

Felfedezőtúra önmagunk korlátaihoz, avagy, hogy találjak rá az elakadásokra!

A felfedezőtúra sem annyira bonyolult, mint azt sokan hiszik, de idő kell hozzá és a változtatás igénye, ami pedig azzal jár, hogy önmagammal kell elidőzni, minden zavaró körülmény nélkül – ez szokott nehézkesen menni. Vizsgáld, meg, hogy mi az, amire igazán vágynál és valahogy neked az a dolog falba ütközik, valahogy soha nem sikerül! Nos, ha ezeket megtalálod, akkor, ha valódi önvizsgálatot tartasz, rá fogsz jönni, hogy ezek elérésére még nem kaptál igazán engedélyt saját magadtól. Ezek után minden nap, ha kell naponta többször adjál engedélyt magadra arra, amire vágysz és higgyél abban, hogy teljesül. Ezek a gondolatok  pozitív irányba fogják terelni cselekedeteidet és ezáltal életedet.

Plusz egy megjegyezés: ezek az engedélyek amúgy szintén családi sorskönyvből jönnek apukától, anyukától, valószínűleg nekik is pont ilyen elakadásaik voltak vagy vannak, mint neked. De neked lehet más életed, dönthetsz arról, mit válassz ezt soha nem feledd!