A szokásokat szokásosan követed, vagy néha kinézel a kalap alól?!
Legyünk türelmesek önmagukkal
avagy hogyan tegyünk a változás érdekében
Sok ember nagyon türelmetlen. Mindig siet valahova. Fut a villamos, busz után, előre vágtázna kocsival, mindenkit megelőzne, ha előtte tötymörögnek. Nem csak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is türelmetlenek vagyunk.
Sokan úgy szeretnének változni, hogy a régi bevett szokásaikat egyik pillanatról a másikra szeretnék a hátuk mögött hagyni, fittyet hányva az eddig minden nap rutinból végzett “rossz” szokásaikra és csírájában, szinte azonnal akarnák kiirtani magukból azt, amihez évtizedekig ragaszkodtak csupán azért, mert most már úgy érzik, hogy hajlandóak leszámolni régi limitáló önmagukkal.
Ha az ember jobban belegondol, akkor az azonnali változás sok esetben nem tud létrejönni. Aki azt hiszi, hogy egy coaching ülés alkalmával, vagy akár 4-5 ülés alkalmával teljesen más életet fog kapni, az sokszor csalódni szokott, ugyanis a változás nem erről szól. A változáshoz nagyon fontos önmagunk, akár régi limitáló önmagunk szeretetteljes elfogadása és megértése. Fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, és mivé szeretnénk válni. Fontos tudni azt is, hogy most azért tudtunk a változás útjára rálépni, mert olyanok vagyunk, amilyenek és az az élőéletünk ,ami. Nagyon sok ember egyszerűen meg szeretné tagadni régi énjét. Egyszerűen szeretné teljesen a háta mögött hagyni azt az embert, aki volt és legszívesebben lecserélné önmagát egy másodperc alatt.
Nos, ez így nem szokott működni. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a coaching nem mély önismereti munka, hanem az itt és most-ban dolgozó gyors, cselekvőképessé fejlesztő folyamat. A mi véleményünk más. Ahhoz, hogy a kliens megértse önmagát és valóban képes legyen önmagáért tenni sok mindent meg kell értenie, hogy mit miért tett, minek mi volt a valós értéke, és azt a bizonyos “nyereséget” hogyan tudja ő most és később is valami mással helyettesíteni, pótolni és valódi nyereséggé kovácsolni. Ez így most lehet, hogy a coaching szakmával ismerkedőnek nem ad egyértelmű megértést, így leírunk erre egy példát.
Ha a kliens azzal jön a coachhoz, hogy nagyobb magabiztosságot szeretne, mert úgy érzi, hogy emiatt rekedt meg az élete, akkor fontos körbejárni azt a kérdést a klienssel, hogy mi az a nyereség, amit valójában a nem magabiztos viselkedésével nyert, tehát úgymond szembesülnie kell azzal, hogy mi volt az, ami őt ebben a viselkedésében tartotta. Létezik olyan kliens, aki, bár változni szeretne, attól a nyereségtől vagy előnytől mégsem tud elbúcsúzni, mert még nem képes rá, még nem érett meg arra, hogy a háta mögött hagyja és egy új én kiépítésén kezdjen el dolgozni. Hiába vonzó számára az új lehetőség és a sok-sok valódi nyereség, hiába találtuk meg számára a legvonzóbb célt, számára még nem jött el az idő. Akkor ebben az esetben neki még várnia kell önmagára. Sokan, de nem csak a coaching során, úgy gondolják, hogy a változás egyszerű és egyik pillanatról a másikra megy. Vannak olyan kliensek, akiknél valóban egyszerűbben megy, de ennek is megvan az oka, hogy ők miért tartanak már ott, ahol. Akiknél hosszadalmasabb és nehezebben működő folyamat a coaching vagy bármilyen változást elősegítő folyamat, azoknak nagy a ragaszkodásuk a régi mintájukhoz, bevett szokásaikhoz. Ezeknek az embereknek sem lehetetlen a változás, csak türelmesebbnek kell lenniük önmagukkal és a folyamattal kapcsolatban. Amikor a türelmet emlegetem az nem keverendő össze a halogatással, vagy az elnapolással. Annak, akinek több időre van szüksége, annak sok-sok gyakorlást kell a mindennapjaiba beültetni az új mintával kapcsolatban, hogy a lecserélni kívánt minta felülíródjon. Fontos azt is megemlíteni, hogy minden ember képes a változásra, változtatásra, HA AKARJA . Ha ő szilárdan elköteleződött a folyamat mellett, ha közben becsüli önmagát, vállalja a folyamatos munkát, akkor már egy lépéssel közelebb jutott a céljához. Ha olykor vissza-vissza is tér a régi mintához, képes ezt tudomásul venni és tudatosodni róla, majd ismét fókuszra bírnia önmagát a célja felé, akkor már két lépéssel jár közelebb a kívánt állapothoz. Ha pedig még cselekszik is, akkor már nagyon jó úton jár!
Tehát, nem érdemes egyik segítő folyamattól sem azonnali változást várni, főleg annak nem, aki amúgy is lassabb típus, vagy ragaszkodóbb.
A jó bor is beérik, így az ember is képes új mintákat követni és felülírnia régi programját, csak bíznia kell abban, hogy ez számára is lehetséges és elérhető, ha kitartóan cselekszik a változás érdekében.
Játék vagy komoly folyamat a coaching?
A life coaching folyamatok sikerének egyik nagyon fontos alapfeltétele az, hogy a kliens megoldás orientált, cselekedni akaró legyen.
Mit jelent ez tulajdonképpen?
A megoldás orientált viselkedés azt jelenti, hogy ha valaki valamit akar, bármit az életében, az megtalálja annak a valaminek a megvalósításának módját, ha idő közben nem változtat a célon – de mindegy is az, mert bármi legyen a célja, úgyis annak megvalósításán fog tevékenykedni és nem pedig sopánkodni az esetleges akadályokon. Vannak olyan emberek, akik megfelelő életirányítási és problémamegoldási stratégiával rendelkeznek, amihez még kellő kitartás és bátorság is társul. Ezeknek az embereknek valószínűleg nem lesz szükségük coachra. Azonban ezek a hét danos életstratégiával rendelkező emberek is kerülhetnek olyan szituációba, amiben még nem elég járatosak és szeretnék magukat trenírozni a döntésük meghozatala, a lépésük megtétele előtt. Többen vannak azonban azok, akik azért jönnek life coachhoz, business, életmód coachhoz, művészeti coachhoz, mert ott van bennük az elhatározás, tudják, hogy neki kell tennie a dolgokért, igen-t mondanak a cselekvésre, de szükségük van támogatásra. Ez a legjobb állapot a coach számára, mert ezekkel az emberekkel lehet igazán jól dolgozni, és ezek az emberek látványos fejlődésen mennek keresztül.
Aki cselekvő és képes, akar, az az ember miért nem tud önmaga egyedül lépni?
Tudni, tud, csak kell neki a támogatás ahhoz, hogy valóban mindent észrevegyen és szeretné magát biztosnak tudni döntésében. Sokan vannak, akik nem rendelkeznek olyan barátokkal, akikkel az életük egy-egy területét meg tudnák professzionális szinten beszélni, vagy egy kívülálló ember kérdéseinek útmutatásával szeretnék átgondolni egy-egy elakadásukat, problémájukat vagy célkitűzésüket. Tehát nem kérdés, hogy miért jutnak el egy coachhoz.
Vannak olyan kliensek, akik nem igazán szeretnek erőfeszítéseket tenni az életükben létrejövő helyzetek megoldása érdekében. Ők azt hiszik a coaching folyamatról, hogy egy annyira instant módszer, hogy bejön az ülésre és kimegy a megoldással és közben neki semmit sem kell tennie. Nos, aki azt hiszi, hogy a coaching ilyen, az sajnos csalódni fog. A coaching során az embereknek sok esetben nézőpontot, szemléletet kell váltaniuk ahhoz, hogy egy-egy helyzetüket a másik szemszögéből is meglássák, vagy ők saját magukat meglássák egy kívülálló szemével, és így tudjanak önmagukért és a helyzetért legjobban cselekedni, amivel elérik a áhított céljukat. A coaching folyamat a cselekvésről szól, arról, hogy a kliens megtegyen bizonyos lépéseket az életének fejlődése érdekében legyen az “csupán” a gondolkodásának az áttranszformálása, vagy egy valódi cselekedet. Akik erre még nincsenek készen, azok még a coaching folyamatra sincsenek készen. A coaching során fontos, hogy az ember nyitott legyen önmaga és a világ számára is.
Aki eljut egy coachhoz, már jó úton jár, hacsak nem egy újabb fellángolás, amit nyilván nem gondol komolyan, de ad neki egy esélyt, mert “a Péternek, és a Juditnak is bejött, hát miért ne, de én úgysem hiszek benne igazán és mellesleg nincs is sok kedvem hozzá”. A coaching folyamatot komolyan kell gondolni, ahhoz, hogy egy coach segíteni tudjon, azaz az kliens saját magán tudjon segíteni a coach támogatásával.
Mi van akkor, ha a kliens problémaorientált?
A megoldás orientált viselkedést is elő lehet “varázsolni” a kliensből. Olyan kérdésekkel kell őt támogatni, amiből ő maga jön rá arra, hogy a megoldás ebben a problémaorientált gondolkodási keretből soha nem fog megvalósulni. Egyszerűen nincs metszet. Ha a kliens megérett a változtatásra, és a kérdések útján “aha” élményt kap és elég vonzó számára a céljával elérhető nyereség, akkor képes lesz a gondolkodását a megoldás felé terelni.
Tehát összefoglalva. A coaching erőfeszítést igényel a klienstől , és ha ezt a kliens nem érti meg, nem hajlandó semmilyen irányba sem kimozdulni, akkor még várnia kell a folyamattal. Azonban, aki hajlandó kilépni a korlátozó hitrendszeri kötelékéből, a problémamegoldó viselkedésének sötét cellájából, az sikereket tud elérni a coaching folyamat során.
A halogatás mumusának megszeledítése
Nyáron hajlamosak vagyunk lelassulni. Nincs annyi feladat a munkahelyünkön – kivéve, azoknak, akiknél most van szezon – a gyerek nem jár suliba, így nem kell napi szinten rohanni vele, jöhet a szabadság is.
Félelem nélküli önbizalommal a siker felé
Nagyon sok coach, probléma megoldó szakember létezik már Magyarországon. Sokan közülük sikeresek, de még többen sajnos saját megítélésük szerint elég gyatrán haladnak azon a bizonyos Kánaán felé vezető úton. Hogy lehet ez? Miért van az, hogy sok ember, legyen az pék, zöldséges, lakatos, cégvezető, IT szakember, vagy akár coach, szakmáját, munkáját nem tudja igazán sikeresen művelni? Mi különbözteti meg a sikerről ábrándozó embert, a valóban sikeres emberektől, akik könnyen és egyszerűen, akár mondhatjuk, hogy az akadályok hátán is megélnek? Már jópár bejegyzést írtam azzal kapcsolatban, hogy miben rejlik a sikeres emberek ereje, de mégis időről-időre vissza kell ennek témájához kanyarodnom. Ez a kanyar pedig nem más, mint az ÖNBIZALOM!
Mit jelent az önbizalom!? Hit, bizonyosság, bizalom saját magamban, képességeimben, tudásomban.
Mi az önbizalomhiány? Saját magamba vetett hiányos, vagy elégtelen hit, mely hatására képességeimet, tudásomat leértékeléssel nézem, kezelem. Egyfajta kételkedés önmagam nagyszerűségében.
Az önbizalom hiányos emberek saját nagyszerűségüket függésben tartják egy másik ember véleményétől, aki általában leértékeli őket (és lehet, hogy már az a személy nincs is az élők sorában). Ezen típusú negatív önmegítéléshez tartozó érzés erős érzelmi kötődés során szokott kialakulni. Tehát kitől származhat? Szülőtől, baráttól, rokontól, esetlegesen tanártól származhat, melyet az ember az évek során beépít személyiségébe.
Akinek a gyermeki évei során kevés, vagy egyáltalán nem volt bíztatás, buzdítás és dícséret is csak fehér hollóként jelent meg a nemlétező tornác kapuján, annak valószínűleg a személyiségében az önbizalomhiány fog győzedelmeskedni. De ez lehet máshogy is, ez a jó hírem van!
Mi az igazi különbség az önbizalom és az önbizalomhiány között?! A félelem hiánya! Azaz, aki önbizolommal teli annak az életében kevésbé vannak jelen azok a bizonyos mumusok, amit egyszerűen félelemnek is nevezhetünk.
Ha TE is úgy érzed, hogy olykor-olykor híján vagy az önbizalomnak, akkor ezt most feltétlenül olvasd tovább.
Mikor egy-egy helyzetben elbizonytalanodnál, elbátortalanodnál akkor tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket!
Mi az, amitől én most pillanatnyilag félek? Mi annak az esélye, hogy ez bekövetkezik? Mire alapozom ezen hitemet? Hogyan lehetne az, hogy ez a dolog, amitől tartok mégis sikerüljön? Hogyan, minek a hatására fog ez mégis sikerülni?
Pl.: valaki tart egy állásinterjútól pedig minden kritériumnak megfelel! Mi az, ami ezt az embert segíteni tudná?
Egy nagyon egyszerű dolog, méghozzá az, ha nem a múltbeli tapasztalatait venné alapul, a “hogy is volt ez, hogyan szokott ez történni dossziéból”, hanem a “lehet és tudom is ezt máshogy is csinálni mappából”.
Mitől félhet ez az ember? Hogy nem lesz elég jó!
Mi a legrosszabb abban, ha nem lesz elég jó? Esetleg mások rosszat fognak róla gondolni, ha elmeséli, hogy nem sikerült az interjú! Vagy neki mindig mindenben ügyesen kellett teljesítenie, mert ez volt náluk az otthoni, szülői elvárás. Így egy kudarc valódi tragédiának tűnik számára.
Mi történik akkor, ha mások rosszat gondolnak róla? Akkor olyat fognak róla gondolni, ami valójában nem igaz, nem fogják őt elfogadni, talán el is fognak tőle fordulni!
Mi a legrosszabb abban, hogy elfordulnak tőle? Az, hogy egyedül marad!
Nos láthatjuk, hogy valójában ez az ember nem is az interjútól fél, hanem, hogy nem tudja teljesíteni azt, amit mások elvárnak tőle, vagyis amit úgy gondol, hogy mások elvárnak tőle. Ha pedig nem teljesíti, akkor elfordulnak tőle, és egyedül marad. Ezt egyszer valamikor a múltban egy szituáció során jó mélyen megjegyezte és azóta ennek hatására húzza elő éppen erre vonatkozó félelmét cilinderéből.
Ezt a történetet lehetne tovább boncolgatni, de most nem megyünk tovább.
Megoldás! Ha ez az interjúra készülő ember meg tudja magát arról győzni, el tudja azt hinni, el tudja azt képzelni, bele tudja magát képzelni abba a helyzetbe, hogy attól, mert nem sikerül az interjú még elfogadásban fog részesülni és nem lesz ebből semmi baj, nem marad egyedül, akkor biztos, hogy a félelme sokat fog lazulni és ezáltal egy felszabadultabb egy önbizalommal telibb érzéssel tud részt venni az interjún, amit valószínűleg meg is tud nyerni.
Olvasás tudatosan
Az eredmény egy sikeres ember szemével
Szerinted az eredmények milyen gyorsan szoktak beköszönteni az ember életében? Te mennyire vagy eredményfüggő és eredményorientált? Egyáltalán szoktál azon gondolkodni, hogy egy-egy dolognak, amit teszel, annak milyen eredményei lehetnek, vagy csak az első lehetséges eredménylétet szoktad észrevenni?
Nos, a sikeres emberek nagyon eredményorientáltak. Mivel nap, mint nap terveznek, azaz vannak céljaik és ahhoz kapcsolódó részcéljaik, így ők átvizsgálják az életük történéseit. Egyrészt nem csak a sima, egyszerű, mezei SZTK keretes szemüvegükkel, hanem a bakelit keretessel, a színessel, a furábbnál-furább formájúakkal, a közelre hozóval, a távolra látóval is, és minden információt az eredmény számlájára írnak. Nem sikkadnak el az apró részletek felett sem, mert tudják, hogy abból is profitálhatnak, hogy abból épül majd fel az az egész, ami azt az igazi, nagy eredményt fogja számukra megadni. DE, fontos, azt megjegyezni, hogy ha ők valamit elkezdenek, attól nem várnak azonnali NAGY eredményt, azaz várhatnak, de már ők azzal réges-rég tisztában vannak, hogy az azonnali NAGY eredmények ritkán jönnek. Nem esnek kétségbe, ha az eredmények még 1 hónap múlva sem úgy mutatkoznak, mint azt a többi ember elvárná. Ők hosszabb távval terveznek, úgy, hogy közben nem veszítik el szemük elől a jelen szépségeit és apró eredményeit, tapasztalásait. Ha belegondolunk egy negatív eredmény is eredmény, mert tanulni lehet belőle. A nagy eredmény általában hosszabb távon jön csak, az apró eredmények következménye által, mert azok ott vannak benne minden napunkban, de figyelni kell, ha észre akarjuk őket venni.
Aki fogyókúrázásra szánja magát, és hirtelen akar megszabadulni a feles kilóktól, lehet, hogy eredményes lesz, de kérdés az, hogy milyen áron és milyen hosszútávon! Aki gyorsan akar nagy vagyonra szert tenni, az sem megy egyik percről a másikra. De az izomfejlesztéshez is idő, türelem, kitartás és következetesség kell.
Tehát, ha Te kedves olvasó itt a Karácsonyi láz utolsó napjaiban nyugodt szeretnél lenni hihetetlenül gyorsan, mert már nagyon eleged van, de még meg kell venned egy csomó ajándékot, és még a bevásárló lista sincsen készen, nemhogy a bevásárlás, és még ott a mosás, főzés, takarítás, vagy éppen a hal kipecázása egy közeli tóból , akkor szerinted, ebből az egészből mit kellene megtanulnod?
Mikor lehetnél idén, te a Karácsony egyik sikeres nyertese, mikor tudnád, akár már ma, péntek délután lezárni a Karácsonyi előkészületet és bezsebelni azt a hihetetlen gyors nyugodtságot? Az idei fogadalmadat, hogy nem „hagyom utolsó percre a dolgokat”, szerinted mennyire fogod tudni megtartani jövőre, ha idén és már tavaly sem sikerült?
Ha úgy érzed, hogy rögtön szeretnéd a dolgokat, de te magad keveset teszel azért, hogy mindent inkább időben megtegyél terv alapján, mint később kapkodással egybekötve, akkor Karácsony után, mikor már a bejgli morzsái vannak csak a tányéron, ülj le és készíts már előre tervet az idei Karácsony tanúlságaiból a jövő év megkönnyítése érdekében, hogy jövőre Te lehessél a Karácsony nyugodt, boldog és sikeres nyertese!
Sikeres Szilveszter esete a szabadidővel
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Sikeres Szilveszter nevezetű nagyon sikeres ember. Ez az ember egyik pillanatban azon vette magát észre, hogy egyedül van…..
Szerinted, hogyan folytatódik tovább a történet?
A, …..ettől ő annyira megijedt, hogy ijedtében szörnyet halt.
B, ….ettől ő annyira elbátortalanodott, hogy rögtön felhívta az egyik legkedvesebb barátját, mert nem mert önmagával egyedül maradni 1 percnél tovább.
C, …ő ennek annyira megörült, hogy örömében kikapcsolta a telefonját és lecsukta a laptopját.
Nos, ez a mese a C variációval folytatódik tovább. És miért? A mi Sikeres Szilveszterünk tudta, hogy minden saját magával nyugalomban töltött idő kincs. Mert az igazán sikeres emberek nemcsak a társaságot, és a társasági életet kedvelik, hanem saját magukat is. Nem ijednek meg a saját árnyékuktól, azaz, ha ezt máshogy fordítanám le akkor úgy mondanám, hogy nem félnek a lelkük bugyrába betekinteni és színt vallani. Nem rohannak el attól, aki saját magukban szembejön velük. Szeretik személyiségüket fejleszteni, önismeretüket gyarapítani, amit sok esetben máshogy nem lehet, csak úgy, ha teljesen magunkra maradnak és belenéznek mélyen a saját lelkükbe és gondolataik gubancos hálójába.
Igen, tudom….sokan nem bírnak egyedül maradni, mindig kell valamit csinálni, valakivel muszáj találkozni, mert valami hajtja ezt a bizonyos embert. Nem, nem egy külső erő, csak a saját önismeretének hiánya.
Aki azon kapta volna magát, hogy igen, én nekem problémáim vannak azzal, hogy egyedül egymagammal eltöltsek egy kis időt, telefon, mobil, laptop és minden elterelő hadművelet nélkül, annak ezen érdemes változtatni, ha valóban egyről a kettőre szeretne lépni. Az eleje kemény lesz, nem mondom, hogy könnyű, mert úrrá kell lenni saját menekülési vágyunkon. Érdemes azzal kezdeni, hogy sorra vesszük, hogy mit szeretünk magunkban! Ez elég barátságos feladat! Utána érdemes azzal folytatni, hogy mások mit szerethetnek bennünk, majd azzal, hogy miért lehetünk hálásak. Megvizsgálhatjuk, hogy saját magunkra miért haragszunk, majd a többi emberre és mik azok a dolgokat, amit saját magunknak és másnak szeretnénk megbocsájtani….stb. Aki elkezdi megismerni önmagát, az egy idő múlva észre fogja venni, hogy mer saját magával időt tölteni, mert ez a típusú felöltődés, a saját magával eltöltött idő 100%-ba a javára van! Az egyedül töltött időt nem csak pihenésre, hanem valós fejlődésre is tudjuk fordítani.
A múlt, jelen, jövő a sikeres ember életében
Változz abba az irányba, hogy te is sikeres légy! Hatodik rész!
A sikeres ember egyik nagy előnye, hogy a múlt élményeitől gazdagodott, jelenben élő és a jövő felé tartó személyiséggel rendelkezik! Mit kell ez alatt érteni!
Múlt: Tudja, hogy honnak jött, emlékszik a tanulópénzek tanúságaira és tapasztalatait beépíti a jelenben. Nem kesereg a múlton, hanem tisztában van azzal, hogy minden azért volt, hogy tanuljon, erősödjön, fejlődjön. Képes más szemüvegen keresztül nézni még a tragikusnak tűnő szituációkat is, és elengedni a mások számára talán nehézkesnek számító bánatot, keserűséget. Nem harcol a múlt démonaival, hanem hálás azért, hogy ők is voltak, és általuk is több lehet, mert megélte ott azt, amit meg kellett. Sem nem ragaszkodik a múlthoz, sem nem akarja elfelejteni a múltat, egyszerűen tudja azt, hogy múlt nélkül nincsen jelen, de még jövő sincs. Mer változtatni, ha volt egy „jó receptje” annak idején, akkor azt a jelen pillanatában képes felülvizsgálva bátran változtatni, hogy a jelenben is tartani tudja a sikerét.
Jelen: A fantáziáját már kiszabadította a múltból. Tudja, hogy minden napot, percet és órát meg kell élni, ahhoz, hogy gyarapodni tudjon. Kihasználja a jelen adta lehetőségeket, mert már nem kötődik annyira a múlthoz, hogy az meggátolná. Gyakorlatilag a pillanatnak él, de nem úgy, hogy közben minden másról elfelejtkezne.
Jövő: A múlt tiszteletéből, a jelen folytatásaként lép a jövőbe, amit rendszerint tervek szerint alakít. Nem hisz abban, a szlogenben, hogy „ahogy esik úgy puffan” és majd a „lesz, ahogy lesz-ben” sem. Jövőbe mutató célokat tűz ki a múlt tapasztalataiból, a jelen adta lehetőségeivel karöltve. Rendelkezik napi szintű, heti, havi és hosszabb távú tervekkel is.
Ha már az elején ott leragadtál volna, hogy az lehet csak sikeres, aki ilyen személyiséggel rendelkezik és ez biztos csak úgy jön, vagyis így született, akkor most ezzel a hiteddel kapcsolatban egy kicsit meg foglak ingatni. Nem! Aki sikeres, az fejlődött, személyiség fejlődésen ment keresztül és folyamatosan fejlődik, mert ennek soha sincsen vége. Erre bárki képes, csak akarni kell, időt kell rá szánni és nyitni az új világra!
Nos, ha úgy érzed, hogy a sikeres emberek biztos, hogy egy másik bolygóról jöttek, mert szuper képességekkel rendelkeznek, mert tudják a személyiségüket fejleszteni, akkor ezzel kapcsolatban is tévedsz. Ők is pont annyira emberek, mint te, csak ők megálljt parancsoltak a siránkozásnak, a múltba révedésnek és a gyermeki létnek. Ahhoz, hogy te is sikeres légy, és képes legyél a személyiségedet fejleszteni ki kell lépni anyuci szoknyája, és apuci hózentróglija mögül, az egyéb jónak tűnő kifogásokból és a múlt bilincseivel leszámolva fel kell nőni. Felnőni annyit jelent, hogy lesznek buktatók, amit ha örömmel fogadsz, akkor abból könnyebben fogsz tanulni, ha ellenállsz, ha csak gyötrődsz, akkor meg nagyon nehezen fog menni, sőt még lehet, hogy el is tántorodsz. A csecsemő is hány fázison megy keresztül, míg szaladni lesz képes úgy, hogy már nem esik fenékre. Gondold végig, ha a kisgyerek három fenékre huppanás után elkezdene ismét kúszni és soha többet nem próbálkozna, vagy azt gondolná magában, hogy “ez nekem nem fog menni”, akkor soha nem tanulna meg járni. Már a csecsemő is úgymond felelősséget vállal a fejlődéséért, csak az az érdekes, hogy ez valahogy idővel elmúlik belőle, azaz eltemetődik, az akarással, a kitartással együtt – de ott van az mélyen és elő tudja csalogatni, ha akarja. A gyermeki fejlődés is sikerek sorozata. Ha a saját fejlődésed útját szeretnéd állni, akkor a biztos recept a következő: ne tégy semmit, és gondold azt, hogy “ez nekem nem fog sikerülni”. Ha viszont szeretnél egy másik, sikeresebb léthez vezető receptet, akkor adjál minden tapasztalásért hálát, tanulj az eddigi történésekből, tervezz, cselekedj a jelenben és gondold azt, hogy „ez nekem sikerül, képes vagyok rá, meg tudom tenni”.
Leszámolás a panaszkodással
Ma nemcsak Magyarországon, de a világ minden pontján lehet valamilyen negatív körülményre panaszkodni. A reggeli tömegközlekedésre, a dráguló élelmiszerekre, a nem túl gyorsan zöldre átváltó közlekedési lámpákra, a UPC akadozására, az időjárásra, a gyorsabban kimerülő alkáli elemekre stb. egyszerűen mindenre. Tegye fel a kezét az, aki el szokott azon gondolkodni, hogy mivel kapcsolatban panaszkodik. Nem látok elég kezet, ez most vagy azt jelenti, hogy senki nem mer jelentkezni, vagy nem szoktak kitóduló verbális kommunikációjuk előtt elgondolkodni. Sajnos a megfigyeléseim azt mutatják, hogy az emberek rutin szerint beszélnek, hamarabb, minthogy a beszédük tartalmán elgondolkodnának.
Tehát, ha valaki ebben „a hamarabb beszélek, mint kellene” problémában szenved, akkor mielőtt érezné, hogy jön a panasz vagy a negatív beszéd, számoljon el gyorsan háromig és kérdezze meg magától: Tudok ezen a dolgon változtatni, vagy sem? Van ráhatásom? Ha most ezzel kapcsolatban kinyitom a számat, attól jobb lesz nekem?
A legtöbb válasz a NEM szó mellett szokott elhangozni, azaz olyan dolgokon panaszkodunk, amire nincsen közvetlen ráhatásunk, tőlünk független körülmények.
Egy dolog viszont nem tőlünk független, az pedig a saját gondolkodásunk. És az, hogy mi milyen gondolkodást választunk, mire helyezzük a fókuszt.
Megfigyeléseim alapján sokan úgy vélik, hogy, ha valamivel kapcsolatban fűnek-fának panaszkodnak , akkor attól nekik jobb lesz. Igen, ebben van ráció, mert, ha valami nagyon aggaszt, azt érdemes elmondani valakinek – egy kiválasztott személynek – hogy a feszültségünket csökkentsük, de nem érdemes rajta órákat, napokat rágódni, mert csak maradunk ugyanabban a gondolati vájatban, ami nem vezet sehová. Nézzünk erre egy példát a bakelitek korából! Ha megakad a lemez továbbtesszük a tűt, mert megakadva nem élvezetes a hanganyag. Ha nálunk is megakad a lemez hosszútávon garantáltan élezhetetlenné válnak napjaink.
Ha észrevesszük, hogy mi is sokat panaszkodunk az általunk nem befolyásolható körülményekre, akkor kezdjünk el kommunikációs technikánkra figyelni és, ha használjuk a fentebb leírt gyakorlatot, akkor egy idő múlva hamarabb fogjuk észrevenni a negatív hullámot.
Másik lehetőség a változtatásra. Amikor elkezdek olyan dologra panaszkodni, amire nincs ráhatásom, akkor az nekem 100 Ft-ba fog kerülni, de lehet 200 Ft, vagy egy ezres. Úgy kell gyűjteni a pénzt, hogy legyen annak egy külön befőttes üvege, ládája, vagy bármilyen gyűjtésre alkalmas eszköze. Ha valaki most annak örülne, hogy ez milyen jófajta spórolási technika, akkor van egy rossz hírem. Ennek az összegét év végén karitatív célokra kell elküldeni, vagy odaadni. Tehát nem marad nálunk. Amolyan bünti nekünk, ajándék másnak. De higgyük el, hogy hosszútávon ez számunkra is kamatostul meg fog térülni. Nyilván ajándékozni jó, de a cél az lenne, hogy leszámoljunk a körülményekből adódó panaszkodásra. A válasz ugyanis bennünk van, abban, hogy mi hogyan akarunk vélekedni egy adott helyzetről és mit akarunk abban meglátni.
Változz abba az irányba, hogy te is sikeres légy rovatunk 3. gyöngyszemét lehetett most itt elolvasni. Az első kettőt a Facebookon tettük közre a Win-Win Life Coach Tanfolyami Kézikönyv hivatalos oldalán (2013. dec 4-5.)