Nyáron hajlamosak vagyunk lelassulni. Nincs annyi feladat a munkahelyünkön – kivéve, azoknak, akiknél most van szezon – a gyerek nem jár suliba, így nem kell napi szinten rohanni vele, jöhet a szabadság is.
Sokan a nyarat nem tudják kellőképpen kihasználni, mert nem ismerik fel, hogy ebben a gyönyörű időszakban mennyi lehetőség rejlik. Mindenkinek vannak olyan vágyai, álmai, akár “szükséges rossz” feladatai, aminek megvalósítását tologatja napról-napra, hétről-hétre és talán még évről-évre is, mert úgy gondolja, hogy neki arra nincs ideje, vagy egyszerűen kitalál valami egészen hihetetlen kifogást, hogy miért nem.
Hogy a halogatási kényszer mumusának gátat tudjunk szabni, nos itt van pár lehetőség, aminek használatáva garantálan az idő nekünk és nem ellenünk fog dolgozni.
1. Tűzzünk ki reális célokat. Lehet, hogy az a dolog, amire vágyunk, vagy amit kényszerből meg kellene csinálnunk első ránézésre túl nagy falat. Ki ne ilyedne meg 35 db palacsinta megevésétől együltő helyben? Ha egyszerre csak 8 db-ot, vagy annál kevesebbet kell megenni, az garantáltan nagyobb sikert, és megvalósíthatóbb cselekvést eredményez. Így van ez a feladatainkkal, vágyainkkal is. Ha túl nagy a feladat, és túl rövid időt hagyunk magunknak arra, hogy megtegyük, elmegy tőle a kedvünk, mert az elménk képtelen lesz befogadni a nagy “falatot”.
Ha az a vágyunk, hogy lefogyunk 35 kg, akkor daraboljuk ez kissebb számra. Lefogyok 1 hónap alatt 3 kg. És a következő hónapban plusz 3 kg-tól szabadulok meg…addig amíg el nem érem a 35 kg-os fogyást Nyilván, ha nekem csak 2 kg, meg havonta az is valami, azt sem szabad lebecsülni, vagy ha 5 kg-va is megbírkózom, akkor hajrá, növelem az adagot. Ha az a terv, hogy megtanulunk angolul, akkor szedjük szét apróbb lépésekre. Elmegyek egy kezdő tanfolyamra és a számomra legjobb ütemezést választom, amivel meg tudok bírkózni, de még elég izgalas kihívásnak. Aztán, ha már az megvan, akkor megyek a következő tanfolyamra, először eljutok egy olyan szintre, ahol már tudok kommunikálni, majd alap szintre, alap és a közép szint közé, majd a közép szintre, és ha még ez nekem nem elég, akkor haladok tovább. Ha egy fontos adatbázist kell a munkahelyemen megcsinálnom, de nincs hozzá semmi kedvem, mert látom, hogy hány táblázatból kell összehozni az egészet, akkor szintén bontsuk részlépésekre. Ha nagyon száraz, akkor iktassunk közbe egyéb feladatokat, amivel kiszellőztethetjük a fejünket. Egy jól szervezett munkanap képes a feladatok mumusát elriasztani. Ha nagytakarításra lenne szüksége a háznak, akkor azt sem érdemes egy napra betervezni, mert akkor hozzá sem kezdünk és csak halogatjuk. Egyik napra betervezhetjük a portörlést, a másikra a felmosást, a harmadikra az ablakmosást, a negyedikre a ruhásszekrény átválogatását stb. Máris szelidült a célunk, máris sokkal barátságosabb. Plusz: Ha a részlépésekre bontott feladathoz kitűzzük a megvalósítására szánt határidőt, akkor jobban számononkérhetővé tesszük önmagunk felé, így még jobban tudunk vele tervezni.
2. Vegyük számba a feladat elvégzése előtt, hogy mit tudunk azzal nyerni, ha meglépjük azt, amit eddig halogattunk. Mi a vágyunk azzal a dologgal kapcsolatban. Fogyás esetén, karcsúbb leszek, kívánatosabb, csökken a ruhaméretem, javul az egészségi állapotom, bepasizok, jobban fognak látszani az izmai és így szívesebben fogok a kondiba járni stb. Angol tanulás esetén, jobb állásokat tudok megpályázni, nő a fizetésem, külföldön is munkát tudok vállalni, nyelvpótlékot kapok ezáltal több lesz a fizetésem, új emberekke tudok megismerkedni, akik most már engem is érteni fognak stb. Nagyobb munkahelyi feladat elvégzése esetén, nyugamam lesz, nem fog a főnök kiakadni, hogy nincs kész a munka, akár dícséretet is kaphatok és, ha látják milyen jól végzem a munkám esetleg előre jutok a ranglétrán, vagy kapok egy kis prémiumot, de több tudással állást is válthatok. Minden feladatnak tudunk értelmet adni. A feladat elvégzés után olyan eredményt tudunk realizálni, ami számunkra (is) fontos.
3. Adjunk magunknak jutalmat. Ha kitűzzük a célt és elértük, megünnepeljük, megdicsérjük magunkat. Mindig érezzük saját nagyszerűségünket, a saját nagyságunkat egy-egy feladat elvégzése során. Ha egy-egy nemszeretem feladatért megjutalmazzuk magunkat és elismerően vizsgáljuk teljesítményünket higgyük el, hogy javulni fog még az önbizalmunk is.
4. Számoljunk le magunkban a belső mumus lekicsinylő hangjával! Ha azt vesszük észre, hogy saját magunknak olyan dolgokat mondunk, hogy “ez nekem úgysem fog sikerülni, bele sem fogok”, akkor fogjuk ezt a mondatot grabancon és kérjük számon, hogy ezt miért gondolja így. Higgyük el, ha szembenézünk önmagunk gyengeségével, a kishitűséggel, úgy, hogy számba vesszük, hogy eddig mennyi mindent sikerült elérni az életben, milyen sok jó tulajdonságunk van, akkor biztos, hogy nagyobb lendületet kap életünk és ilyen kifogásoknak már soha többet nem fogunk hinni.
5. Nézzük meg, hogy az adott feladat még kit érint a környezetünkben. Kihez tartozhat még annak elvégzése. Nyilván, ha fogynom kell, ott csak én tehetek érte. Ha angolul meg akarok tanulni, azt is csak én tehetem meg, más nem tudja helyettem megtanulni, ha az adatbázis létrehozásának én vagyok a felelőse és alattam nincs senki a munkahelyi hierarchiában, akkor azt is nekem kell elvégezni. Viszont, ha nagytakarításról van szó és a lakás tisztasága nem csak engem érint, hanem a család többi tagját is, akkor máris sokkal jobb a helyzet, mert a nagy-nagy feladatot olyan részekre tudom felbontani a többi lakáshasználó (családtagok) segítségével, amit ők is szívesen meg tudnak tenni, így ezzel nekem a feladatom csökkenni fog. Azaz, delegáljunk otthon is. Fontos, hogy, ha eddig még soha semmit nem csináltak a többiek, akkor előtte hívjünk össze egy kupaktanácsot, hogy ne érje őket a feladat áthárítás váratlanul. Fontos, hogy tudják, hogy nekünk erre miért van szükségünk, és hogy ezzel milyen sokat tudnak nekünk segíteni. Ezen a tanácskozáson mindenki elmondhatja, hogy ő milyen feladatot vállal el szívesen és kevésbé lelkesen. Együttműködéssel többre tudunk jutni, mint egyedül. Ilyen esetben, amikor valami nagyobb feladatot együtt, több embernek a közrekűködésével tudok megoldani, akkor azt is ünnepeljük meg, adjunk magunknak is és a többieknek is dicséretet szóban és tettekkel. pl: kakaóparti a gyerekekkel, kedvenc süti közös legyártás majd közös elfogyasztása, a férjünknek a kedvenc ételét – amit természetesen a család is nagyon szeret. Ha így teszünk, akkkor ennek lesz egy élményjellege és máris sokkal jobb kedvvel fog mindenki nekikezdeni. Egy idő múlva ez a feladatban való osztozás rutinná fog válni, így a lehetséges kezdeti nehézségek után több időt tudunk egyéb teendőinkre szánni.
Még lehetne sok-sok olyan lehetőséget írni, amivel fel tudunk számolni a halogatás mumusával, de ha már ezt az 5 pontot beépítjük az életünkbe, akkor garantálom, hogy a halogatás szelleme egyre inkább távolodni fog tőlünk. Mindig lássuk meg azt, hogy képesek vagyunk tenni az életünkért, a dolgokért, azok nem csak úgy random alakulnak. Mi oszlopos részei, sőt menedzserei vagyunk az életünknek. Ha tudatossággal figyeljük önmagunkat és hétköznapjainkat nagyon sok hasznos tapasztalást nyerhetünk, amit a javunkra formálhatunk.